Mikor szüljek?
Nincs rá biztos recept. Nem lehet életkorhoz kötni. Sors, élethelyzetek, szituációk, döntések befolyásolják, mikor következik be. Sőt, van, aki nem is akar gyereket, ilyenkor furcsálkodunk, hiszen mi történt az anyai ösztönökkel, milyen trauma érhette, mi a gond a női szerepekkel? Az biztos, hogy a biológiai érettség nem egyenlő az anyaságra való lelki érettséggel. A korai vagy a késői szülésnek egyaránt vannak előnyei, hátrányai. Nagyanyáink, dédanyáink idejében a lányok biológiai érésük után, azaz kamaszkorban férjhez mentek, anyák lettek. Még régebben a lányok korán házasodtak, hiszen az átlagéletkor rövid volt, sietni kellett... A javuló életkörülmények, a bőségesebb táplálkozás, az orvostudomány fejlődése stb. következtében kitolódott az átlagéletkor, a nők munkába állásával új helyzet teremtődött, a női szerepek palettáján megjelent a „dolgozó nő”, aki a gyerekvállalás mellett munkájában is meg akarja valósítani magát. Sőt manapság sokaknál felmerül a „karrier vagy gyerek” dilemmája, ami nem igazi dilemma, hiszen egyik nem pótolja, helyettesíti a másikat, illetve ha valaki a karriert választja, s kifutva az időből nem szül gyereket, sosem éli át az anyai örömöket, életének olyan örömeiről, személyiségének olyan fejlődéséről mond le, amit nem pótolhat a jó beosztás. Karriert csinálni, dolgozni később is lehet, sőt anyaként talán még jobban inspirálja az embert, hogy szakmailag is kiteljesedhessen.
Természetesen korunk lánya már tudatosabban tervez. Hiszen tanul, dolgozik, ambíciói vannak. Van, aki korán szül, s később kezd tanulni, karriert építeni, ő egyszer fiatal nagymama lesz. Mások előbb a munkahelyi teljesítményekre vágynak, karriert akarnak, biztos egzisztenciát, ezért szokás manapság a harmincas évek elején, közepén, vagy akár kicsit ebből kicsúszva szülni, de bizony nehéz a már felépített karriert otthagyni, s sürgető hamar visszamenni szülés után, pedig a babának a mamával a legjobb élete első éveiben. Sőt, manapság szülnek sokan negyvenes éveikben, ebben az esetben az a kockázat (az orvosi kockázaton túl), hogy a szülő nem tudja végigkövetni gyerekei cseperedését, felnőtté válását, pedig minden ember arra vágyik, hogy lássa gyerekeit felnőni, sőt még unokái (dédunokái) fejlődéséből, életéből is minél többet látni, megélni, örülni nekik.
Szülni akkor érdemes, amikor az anyai ösztönök jelentkeznek, amikor az ember érzi, itt van az ideje, képes felelősséget vállalni, gondozni. A gyerekvállalás azonban két ember döntése, azaz optimális esetben két ember döntése kell legyen, a nőnek és a férfinak egyaránt késznek és lelkileg érettnek kell lennie a szülői szerepre, amikor mindketten érzik azt, hogy kapcsolatukban, párjukkal megvan az a szeretet és érzelmi biztonság, ami alap a gyerekvállaláshoz.
Egyszóval nincs recept, egy biztos, ki korán, ki később, s ki majdnem kifutva az időből, de a női élet teljességéhez hozzátartozik az anyaság, mégiscsak ez a „főszerep”, nem pótolja karrier és világhír. Lehet a szülői szerepet, hivatást (szabadidőt, rokonokat, barátokat) úgy összehangolni, ami hozzásegíti ahhoz, hogy minden életszakaszt átélhessen és megélhessen, teljes életet élhessen., mert a shakespeare-i bölcsesség szerint : „A halállal, mely holnap elragad, csak úgy dacolhatsz, ha utódod marad”